Tippek szülőknek: ADHD-s gyermek támogatása otthon
Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) kihívásokat jelenthet mind a gyermekek, mind a szülők számára. Az otthoni környezet optimalizálásával és a megfelelő támogatási stratégiákkal azonban jelentősen hozzájárulhatunk ADHD-s gyermekünk fejlődéséhez és mindennapi boldogulásához. Az alábbiakban megosztok néhány gyakorlati tanácsot, amelyek segíthetnek a mindennapi életben. 1. Hozz létre egy strukturált napirendet Az ADHD-s gyermekek számára kulcsfontosságú a kiszámíthatóság. Egy strukturált napirend segíthet minimalizálni a zűrzavart, csökkenti a szorongást és lehetőséget ad arra, hogy egy idő után „ő dönthessen úgy”, hogy betartja ezt a világos, egyértelmű és következetes keretet. · Reggeli rutin: Határozd meg a napkezdés pontos menetét (pl. felkelés, fogmosás, reggeli, iskola előtti felkészülés). · Feladatlisták: Készítsetek együtt vizuális feladatlistákat a napi teendőkről (előző nap). · Időkeretek: Ügyelj arra, hogy a gyermek pontosan tudja, mikor mi következik. (amennyire lehet, ne legyenek benne váratlan fordulatok, kiszámíthatatlanság). 2. Hozz létre nyugodt, zavartalan tanulási környezetet Egy ADHD-s gyermek számára nehezített lehet a koncentráció, ha a környezet túlzott ingerekkel van tele. · Csendes sarok: Alakítsatok ki együtt egy tanulási helyet, amely minimális zajjal és rendetlenséggel jár. (pl hallgathatja közben a kedvenc zenéjét fülhallgatón). · Szervezett eszközök: Segíts neki rendben tartani a tanuláshoz szükséges eszközöket, hogy azok könnyen elérhetők legyenek. · Szakaszolás: Bontsd fel a tanulást rövidebb időszakokra, közöttük rendszeres szünetekkel. (25 perc tanulás, 5 perc szünet, 25 perc tanulás stb) · Élménypedagógia, tanulásmódszertan: Használjatok alternatív eszközöket a tanuláshoz pl gondolattérkép, hosszú egybefüggő szövegek vizuális megjelenítése pl képregényben vagy rajzban, videóanyagok, animációk általi tanulás, hogy minden érzékszervét be tudd vonni a tanulás folyamatába 3. Használj sok pozitív megerősítést Az ADHD-s gyerekek önbizalmának növelése érdekében fontos, hogy a fókusz a jó viselkedésen legyen és ne a hibákon és a hiányosságokon. Fontos, hogy az erőfeszítéseit és az eredményeket elismerjük, még a legapróbbakat is. · Pozitív megerősítés: Ez nem azonos a dicsérettel, főleg ha túl általános pl. „Ügyes vagy!” Fontos, hogy azonnali és konkrét visszajelzést adj neki, és nem csak akkor, ha eredmény van, hanem minden pozitív viselkedést és erőfeszítést érdemes „láthatóvá” tenni. Pl. „Nagyon büszke vagyok rád, hogy kitartottál és végigcsináltad a feladatot, pedig láttam, hogy nehéz volt.” · Pozitív nyelvezet: Kerüld a szigorú büntetést, a kiabálást és a negatív kommunikációt. Szülőként mintát nyújtunk. Ha felnőttként nem tudunk uralkodni a saját érzelmeinken (düh, tehetetlenség, csalódottság, türelmetlenség stb), akkor hogyan várhatjuk el ezt a gyermekeinktől? 4. Mozgás biztosítása Az ADHD-s gyermekeknek a sok-sok fizikai aktivitásra, mozgásra, nagyobb térre és legfőképp természeti környezetre (erdő, vízpart, fák közelsége, szabad levegő, stb.) van szükségük, hogy levezessék a fokozott agyi tevékenységük miatti belső feszültséget, nyugtalanságot. A szűk terek, a bezártság és a mozgásszegény életmód csak még tovább fokozzák a tüneteiket. · Rövid szünetek: Tanulás közben engedjétek meg, hogy mozogjanak, például sétáljanak vagy ugráljanak, táncoljanak, sportoljanak egyet. (Ha van rá lehetőségetek sétáljatok, táncoljatok, mozogjatok ti is velük) 😊 A mozgás a legolcsóbb „gyógyszer”: oldja a szorongást, csökkenti a feszültséget, megnyugtat és boldogsághormonokat szabadít fel, főleg, ha fák között vagy természeti környezetben teszitek, pl. egy parkban. · Sport: Fontos, hogy sportoljon minél kisebb kortól. Érdemes olyan sporttevékenységet választani, ami elég komplex mozgásforma, amiben „gondolkodni” is kell, azaz segít a figyelem irányításában és fejleszti a fókuszt (pl. falmászás, tánc, íjászat, küzdősportok stb.) 5. Segítsd a különböző készségek fejlesztését Az ADHD-s gyermekek sokkal érzékenyebbek az átlagnál (azaz sértődékenyek, szorongóbbak, könnyebben felhúzzák magukat dolgokon), nagyobb az igazságérzetük (azaz jobban észreveszik az igazságtalanságot és van bátorságuk kiállni érte, ezért dühösebbnek, „kezelhetetlennek” tűnhetnek), gyorsabban átlátják és felfogják a dolgokat maguk körül (azaz türelmetlenebbek). · Drámapedagógia: A kisebbeknek szerepjátékokon, bábelőadásokon keresztül, nagyobbaknak beszélgetésekkel, színházi darabokon, filmeken keresztül lehet megmutatni -és persze szülői mintaadással- , hogy hogyan lehet jól kezelni egy-egy szociális helyzetet, az érzelmeket, a kiszámíthatatlanságot vagy az igazságtalanságot. · Támogató környezet: Biztosíts lehetőséget kontrollált szociális interakciókra kisebb csoportokban illetve játékos készségfejlesztő foglalkozásokon keresztül (Galileo Technic legójellegű készségfejlesztő foglalkozás), ahol találkozhat hasonló érzékenységű gyerekekkel · Kommunikáció tanítása: Tanítsd meg a gyermeknek, hogyan fejezze ki érzelmeit és gondolatait vagy vidd el egy olyan önismereti mentorhoz, ADHD coach-hoz, aki ezt meg tudja tanítani neki. 6. Tarts kapcsolatot a szakemberekkel Az ADHD-s gyermekek szülőinek fontos, hogy együttműködjenek pedagógusokkal, pszichológusokkal és szakértőkkel. · Rendszeres egyeztetés: Beszélj a tanárokkal , fejlesztő szakemberekkel a gyermek fejlődéséről, tedd fel a kérdéseidet, de a saját gyermekedet sose hasonlítsd másokhoz, engedd, hogy a saját ritmusában fejlődhessen és mindig önmagához viszonyítsd a fejlődését. Légy büszke minden egyedi vonására! · Támogatási programok: Keresd meg a helyi vagy online ADHD-s szülői közösségeket („Légy a Fókusz Mestere! Építs! Mássz! Fejlődj! ADHD Mentorprogram Veszprém és Székesfehérvár), ahol támogatást és ötleteket kaphatsz, és megoszthatod a terhet, mert nem vagy egyedül. 7. Figyelj a gyermek étrendjére és alvására Az étrend és az alvás jelentősen befolyásolhatja a gyermek figyelmét és viselkedését. · Kiegyensúlyozott étrend: Minimalizáld a cukor és a műételek fogyasztását, növeld a zöldségek, gyümölcsök és teljes kiőrlésű gabonák arányát. · Alvás rutin: Alakítsatok ki egy egészséges és rendszeres alvási rutint, amely biztosítja a megfelelő pihenést. 8. Légy türelmes és elfogadó! Az ADHD-s gyermekek más módon tanulnak és fejlődnek, de ez nem jelenti azt, hogy „betegek” vagy „fogyatékosok” lennének vagy hogy bármi is „hiányozna” belőlük. Sőt! Inkább az a helyzet, hogy fokozott az agyi tevékenységük, azaz gyakran sokkal intelligensebbek az átlagnál, ezért unatkoznak az iskolában. Sokkal érzékenyebbek az átlagnál , ezért észrevesznek olyan dolgokat is, amit más nem és ez lehet, hogy elszomorítja vagy dühíti őket, mert az érzelmeik is sokkal erőteljesebbek, intenzívebbek. Ugyanígy a fizikai mozgásszükségletük is fokozott, mert sokkal energikusabbak, élettelibbek, motiváltabbak, kíváncsibbak, érdeklődőbbek az átlagnál, amíg ezt nem törik le a sorozatos kudarcok az iskolában. Az iskola intézményén belül nincs idő a sok kérdésre, és az az elvárás, hogy mozdulatlanul üljenek a padban órákon át. És mivel erre nem képesek 7 éves koruktól folyamatosan azt tapasztalják meg, hogy ők valahogy „kilógnak”, „nem felelnek meg” az elvárásoknak, ők nem „képesek nyugton maradni”, „velük mindig csak a baj van” pusztán azért, mert többet szeretnének mozogni szabadon. Vagyis az a hely, ahol 7 éves koruktól kezdve 18 éves korukig a legtöbb időt kell eltölteniük a sorozatos kudarcok helyszínévé változik, ahol folyton azzal kell szembesülniük, hogy ők „nem elég jók”! A legfontosabb és a legtöbb, amit szülőként tehetsz, hogy
Dopamin és ADHD kapcsolata – természetes megoldások
„A jelenlegi kutatások szerint egyelőre nincs egyértelmű és megerősítő fizikai vagy kémiai rendellenességekre bizonyíték, amelyek az ADHD-t okozzák!” – Lawrence Diller, orvostudományok doktora a Kaliforniai Egyetemről – amint azt sem tudják, miért lesz valaki pszichopata, skizofrén vagy mániás depressziós. Mivel az agy működését még mindig nem értjük teljesen, az ADHD kezelése kapcsán sem tudják pontosan meghatározni, mi zajlik rosszul. Csak tippek és sejtések vannak, és próbálkozások meg kísérletezések a különböző gyógyszerek hatásait megfigyelve az emberi szervezetre! Az az egy viszont már biztos, hogy az ADHD nagy valószínűséggel összefügg az agyunkban található viselkedést aktiváló (ún. BAS rendszer) és a viselkedést gátló vagy elkerülésre utasító (ún. BIS rendszer) rendszerekkel. Mégpedig az elkerülő / gátló rendszer valószínűsíthetően alulműködik az ADHD tünetegyüttessel rendelkező személyeknél, míg a viselkedést / cselekvést aktiváló rendszer túlműködik. Az elkerülő rendszer alulműködését bizonyítja az is, hogy a hiperaktív gyerekeknek az agyi aktivációs szintje (arousal) azaz bőrellenállása nem emelkedik veszély esetén. Ez viszont magyarul azt jelenti, hogy az aktiváló rendszer arra ösztönzi őket, hogy a felmerülő feladathelyzeteket oldják meg, ne torpanjanak meg az első nehézségnél. Azaz, rendkívül jó problémamegoldók, bátrabbak az átlagnál és nagyobb a kezdeményezőképességük, mernek kockáztatni, kíváncsibbak és kreatívabbak az átlagnál. Amikor pedig megoldunk egy problémát, egy nehézséget, akkor azt sikernek könyveli el az agyunk, és dopamint szabadít fel. Ezek a készségek, képességek felnőttkorban például a vállalkozói szférában kifejezetten előnyösek lehetnek, és megalapozhatnak egy sikeres karriert – legalábbis a tapasztalataim alapján. Az iskolai időszakban azonban, főleg az általános iskolában (7-14 éves korig) ezek a készségek abban nyilvánulnak meg, hogy ezek a gyerekek nem tudnak 5-6 x 45 percet csendben, mozdulatlanul, kérdések feltevése nélkül végigülni, mert nem tudnak várakozni türelmesen. Ugyanis az agyuk úgy működik, hogy ha választani lehet az azonnali kis jutalom és egy távolabbi nagyobb jutalom között, akkor inkább a kicsit választják. Mindig. Ennek oka pedig a dopamin! Ő a felelős az agy felfokozott vágyáért a jutalmazásra. Dopamin = boldogsághormon Mindannyiunkra érvényes, hogy szeretjük, ha megjutalmaznak bennünket. Hiszen főleg a mai világban minden erről szól, minden ezt erősíti: a fogyasztói társadalom alapja a gyors, azonnali jutalmazás, és ezáltal a dopamin szint növelése. Gyakorlatilag mindannyian függünk a különböző ingerek által nyújtott jutalomfalatkáktól. A dopamin ugyanis nem más, mint boldogsághormon. Számos létfontosságú neurológiai és kognitív funkciót szolgál, és az agy működéséért felel. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy mozogjunk, cselekedjünk, tanuljunk és örüljünk. Egy nagyon fontos ún. neurotranszmitter, azaz közvetítő: üzeneteket küld és közvetít az agy idegsejtjei között. Fontos szerepet játszik a mindennapi viselkedésünkben. Mindenkinél, nem csak az figyelemzavaros emberek esetében. A dopamin az „öröm központjához” kapcsolódik. Az öröm és a jutalom pillanataiban tulajdonképpen az történik fizikai szinten, hogy dopamin árasztja el a testünket. Amikor ennek a szintje alacsony, akkor motiválatlannak, tehetetlennek, érdektelennek, enerváltnak érezzük magunkat. Ha pedig magas, akkor tele vagyunk energiával, célokkal, motiváltak vagyunk és cselekvő készek. Amikor a dopamin megfelelő mértékben termelődik, akkor nem vesszük észre, mert a test és az elme is jól működik. De amikor a szintje túl magas vagy túl alacsony, akkor ez hatással lesz a viselkedési és fizikai funkciókra is. A dopamin szerepe az ADHD kezelésében Az ADHD-sek agyának nagy valószínűséggel magasabb dopamin szintre van szükségük, azaz sokkal több dicséretre, megerősítésre és sikerre van szükségük, mint az átlagnak, mert magasabb dopamin szinthez van hozzászokva az agyuk. Csak az a gond, hogy a dopamin – ahogyan a többi boldogsághormon is – napi szinten kiürül a testünkből, úgyhogy minden egyes nap újra kell termelni az adott test számára megszokott szintet belőle. Amíg ez nem sikerül, addig nyugtalanok, feszültek, és folyamatos késztetésük van arra, hogy „jutalomkereső viselkedést” folytassanak, azaz olyan ingereket keressenek, olyan tevékenységeket találjanak, ami dopamint termel számukra. Tehát amiben még különböznek az ADHD-sok az átlagtól, hogy ők ezért hajlandóak tenni is, képesek cselekedni aktívan a saját boldogsághormonjaikért, és ehhez rendelkeznek is megfelelő képességekkel, energiával, életerővel, bátorsággal és kreativitással. Az ADHD-s agya tehát eleve egy felfokozott állapotban van, ami valójában azt jelenti, hogy sokkal érzékenyebbek, nyitottabbak és befogadóbbak az ingerekre, sokkal több ingert tudnak felfogni, mert az érzékszerveik is fokozottabban működnek. Sokkal gyorsabban tudnak bizonyos ingereket és összefüggéseket feldolgozni, értelmezni. De mivel az agyuk eszméletlenül sok információt gyűjt be, bizonyos életkor alatt egyszerűen képtelenek mindet feldolgozni. Ez szintén egy belső nyugtalanságot, feszültséget okoz. Ráadásul az érzelmeik is sokkal intenzívebbek, szenvedélyesek és észreveszik az igazságtalanságokat maguk körül. Sokkal több dopaminra, azaz sikerre, pozitív visszajelzésre, pozitív megerősítésre van szükségük, mint egy átlagos gyermeknek. Ehhez képest sokkal több kudarcban és megaláztatásban van részük az átlagnál, hiszen az iskolai környezet (tisztelet a kivételnek) sajnos ma Magyarországon nem arról híres, hogy a pozitív megerősítések és visszajelzések helyszíne lenne. Főleg, ha valaki „kilóg” bármilyen értelemben is az elvárt és meglehetősen szűkre szabott keretekből. Ma Magyarországon két „megoldás” van erre a problémára: egyrészt a „címkézés”: egy negatív bélyeg rásütése ezeknek a gyerekeknek és szülőknek a homlokára, amivel a fentiek ismeretében pont az ellenkezőjét érik el, mint ami segítene és csak tovább rontják a helyzetet amfetamin tartalmú gyógyszerezés (Adderall, Ritalin): mind a kettő a központi idegrendszerre ható stimuláns, és mind a kettő függősséget okoz hosszútávon (érdekes módon angolul a „drug” szó jelenthet gyógyszert is, meg kábítószert is). A gyógyszeres kezelésről röviden Az Adderall egy négy amfetamin sót tartalmazó kombinált keverék. Illegálisan használják sportteljesítmény fokozóként is, kognitív képességjavítóként és étvágycsökkentőként, ugyanis eufóriát okoz az agyban – azaz dopamint szabadít fel nagy mennyiségben. Szedése megnyugvást és ellazulást okoz. Viszont ha nem találják el az adagolását, akkor erőteljesen rontja a kognitív kontrollt, gyors izomleépülést okozhat, és pánikrohamot vagy pszichózist válthat ki (hallucinációk). [forrás] A Ritalin hatóanyaga a metilfenidát-hidroklorid, amit egyébként a narkolepszia (álmatlanság) kezelésére használnak. Hívják a tinédzserek „okosdrogjának” is, mert az egészséges fiatalok fizikai és szellemi teljesítménynövelésre szokták használni, valamint mellékhatásai miatt rekreációs drogként is alkalmazzák, azaz szellemi doppingszer. A metilfenidát ugyanis átmenetileg javítja az agy egyes területeinek a működését, növeli a koncentrálóképességet, segít hosszabban fenntartani a figyelmet – kb. mint a felnőtteknek a reggeli kávé és koffeinadag. A Ritalinhoz a szervezet bizonyítottan hozzá tud szokni, így egyre nagyobb adaggal lehet ugyanazt a hatást elérni, magyarul függősséget okoz! Gyakori mellékhatásai: szabálytalan vagy gyors szívverés, láz, torokgyulladás, hangulatingadozás, étvágytalanság, alvászavar. Sokaknak okoz hallucinációt, allergiás bőrtüneteket és
Hiperaktivitás, figyelemzavar: pszichiátriai betegségek-e valójában?
A hiperaktivitás és az ehhez kapcsolódó egyéb rendellenességek, valamint pszichiátriai szerekkel történő kezelésük kérdése manapság egyre gyakrabban kerül előtérbe a médiában, a nyilvánosság előtt. A kérdés fontosságát nehéz lenne vitatni, hiszen gyermekeinkről, a jövő generációról van szó, s nem kevés múlik azon, hogyan készítjük fel őket arra, hogy felnőttként felelősségteljes, aktív, hasznos életet éljenek. Mindenképpen úgy látjuk, érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni és megvizsgálni, hogyan teremthetünk a ma problémásnak tartott gyermekek számára olyan gyermekkort, amely lehetőséget teremt nekik arra, hogy problémáikból kikerülve s majdan felnőve olyan felnőttekké váljanak, akik hasznos tagjai a társadalomnak. Nagyon fontos, hogy közelebbről is megnézzük azokat a kezeléseket, amelyek a gyerekek számára nem előnyösek, sőt adott esetben károsak lehetnek, valamint megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek valódi megoldást jelentenek mind a gyermekek, mind a szülők számára. Alapítványunk egy nemzetközi emberi jogi szervezet hazai csoportjaként a pszichiátria területén található emberi jogi sérelmek, visszaélések feltárását tűzte ki feladatául. A nemzetközi szervezet több mint 50 éves jogvédő munkája során számos esetben tárta fel a pszichiátria területén található legkülönbözőbb emberi jogi sérelmeket, és jó néhány olyan törvényi szabályozást kezdeményezett, amelyek nagyobb garanciát nyújtottak a pszichiátriai kezeltek jogainak védelmére. A hiperaktivitás és kezelésének témaköre ugyan nem pusztán emberjogi kérdés, de mivel a hiperaktivitás kezelése jelenleg leginkább a pszichiátria keretein belül történik, a pszichiátria területét vizsgálva számos olyan információ került elő, amely érdemessé teszi a szóban forgó kérdést arra, hogy a szervezet foglalkozzon vele. Nemzetközi szervezetünk, csakúgy mint alapítványunk igen alapos kutatást végzett a témát illetően mind nemzetközi, mind hazai területen, s úgy látjuk, hogy igen sok, a témához tartozó fontos információ éppen az érintettekhez: a szülőkhöz, gyerekekhez, tanárokhoz igen ritkán, vagy egyáltalán nem jut el. A hiperaktivitás értelmezése és társadalmi megítélése Amikor a hiperaktivitás témájáról szó esik, az egyik első kérdés, amely jogosan merülhet fel, hogy mi is a hiperaktivitás, milyen egy „hiperaktív” gyermek. Hiperaktívnak, figyelemzavarosnak vagy egyéb pszichiátriai „zavarral” rendelkezőnek általában azokat a gyerekeket tekintik, akik például az iskolában, az órán nem tudnak nyugodtan megülni a helyükön, mással foglalkoznak, vagy nem képesek odafigyelni, így zavarják a tanárt vagy a többi gyereket. Bár a hiperaktivitást „pszichiátriai zavarnak” tekintik, érdemes megvizsgálni a szó eredeti jelentését. Hiper-: túlzó, túlságos; a vele összetett fogalom fokozott meglétét, túlságos voltát jelöli. Aktivitás: cselekvési kedv, fokozott tevékenység. (Idegen szavak szótára) Így a szó eredeti jelentését tekintve egy hiperaktív gyermek lehet olyan valaki is, aki az átlagosnál több cselekvési kedvvel, energiával rendelkezik, s egyáltalán nem biztos, hogy rendellenességről van szó, amikor a gyerek aktivitásával „kilóg” a többiek közül. Persze az átlagos gyerekek, vagy a már „lelassult” szülők számára az ilyen gyerek aktivitása kényelmetlen lehet, s igény merülhet fel arra, hogy a gyereket az átlaghoz „lassítsák”. A hiperaktivitás fogalma – mint annyi minden más – az Egyesült Államokban született meg és indult útjára; ma már a világ számos országában, köztük Magyarországon is diagnosztizálnak ezzel gyerekeket. 1987-ben az Amerikai Pszichiátriai Társaság szó szerint kézfeltartásos szavazással döntött a „figyelemhiányos hiperaktivitás zavar” (Attention Deficit Hyperactivity Disorder – ADHD) betegségek közé történő besorolásáról. Egy éven belül csak az Egyesült Államokban 500 000 gyereket „diagnosztizáltak” figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral, melyet egyszerű kézfeltartással szavaztak meg. Napjainkra a „mentális zavarokkal” diagnosztizált gyermekek száma nemzetközileg mintegy 20 millióra szökött fel – amelyekre a gyerekeknek tudatbefolyásoló, gyakran kábítószernek minősülő pszichiátriai szereket kell szedniük. Történt mindez annak ellenére, hogy valójában nem létezett, és ma sem létezik olyan tudományos vizsgálati eredmény, amely egyértelműen bizonyítaná, hogy a hiperaktivitás orvosi értelemben betegség lenne, s amely indokolná, hogy a gyerekeket olyan erős tudatbefolyásoló pszichiátriai szerekkel kellene kezelni, amelyekkel jelenleg is kezelik őket. Fontos tehát látni: a médiában megjelenő pszichiátriai nyilatkozatok, valamint annak ellenére, hogy rengeteg feltevés, elmélet látott napvilágot erre vonatkozóan, nem létezik a hiperaktivitás betegségként való létezését egyértelműen igazoló tudományos bizonyíték. Nincs bizonyíték arra, hogy a hiperaktivitást olyan „agyi” vagy „kémiai” zavar okozná, amely indokolná azt, hogy kémiai szerekkel kezeljék ezeket a problémákat. További információkat nyújt minderről Szendi Gábor klinikai szakpszichológus Hiperaktív gyerekek vagy hiperaktív gyógyszeripar? című cikke, amely a következőket tárja fel a hiperaktivitás diagnózisa körüli problémákról: A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, továbbiakban: ADHD) tárgyalásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy már régen nem csak tudományos, hanem üzleti kérdés is. Miként az antidepresszánsokkal kapcsolatban is napvilágra került, a gyógyszeripar és az orvostudomány kibogozhatatlanul összefonódott… A diagnózis és a gyógyszeripar kapcsolata Az ADHD kapcsán, pl. mind a figyelmetlenség, mind a hiperaktivitás tüneteinek listába szedése során a megfogalmazások úgy kezdődnek, hogy „gyakran”. Pl. „gyakran nem f igyel”. Vagy „gyakran izeg-mozog”. „Rengeteget beszél”. „Gyakran feledékeny”. E megfogalmazásokkal a diagnózisalkotás világába bevonult az előítélet, a szülő, nevelő, pszichiáter temperamentuma, neveltetése, toleranciája, mit gondol a helyes viselkedés normáiról, stb. Ezek csupán önkényesen értelmezhető köznapi nyelvi fordulatok. Ha ezen szubjektíve megállapított tünetek közül hat fennáll, akkor megállapítjuk az agyműködés zavarát, ha csak öt áll fent, már a gyermek “normális”. A tünetlista alapján valójában szinte bármely egészséges, érdeklődő gyermek megkaphatja az ADHD diagnózisát. … Nemzedékek nőnek fel stimulánsok [serkentőszerek] hatása alatt, miközben máig nem sikerült igazolni, hogy az ADHD létezik, és hogy tudományosan igazolt módszerrel diagnosztizálható. A hiperaktivitás és egyéb pszichiátriai „zavarok” egyik gyakori kezelési módja pszichiátriai szerek felírása. E szerek használata nemzetközi szinten is igen komoly vitákat vált ki, és szakmai berkekben is erősen megosztja a véleményeket. E szerek használata során a szülő, pedagógus számára tényleg úgy tűnhet, hogy a szer kezeli azokat a problémákat, amelyekre azt felírták. A hiperaktivitásra leggyakrabban felírt serkentőszer amfetamin-jellegű vegyületként a felnőtt szervezetet serkenti, „gyorsítja”, azonban paradox módon a gyermekekre lassító, nyugtató hatással van. Így könnyen megtörténhet, hogy a szülő vagy a tanár, aki esetleg hosszabb ideje küszködött már a problémás gyerekkel, megkönnyebbüléssel látja, hogy az addig izgága, megülni nem képes, az órát vagy a társait zavaró gyerek megnyugszik, ül egy helyben, nem zavarja a környezetét. Ez azonban egy mesterséges, kémiai kontroll a gyerek felett, mivel nem vizsgálták meg, mi a valódi oka a gyerek túlmozgékonyságának. Kissé erős hasonlattal élve ezt azzal is elérhetjük, ha a gyereket egyszerűen „fejbe vágjuk”: lenyugszik, néz maga elé, és nem zavar senkit, de ezzel a problémát nem oldottuk meg, mindössze a tüneteket nyomtuk el. Forrás: Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány 2021-es tanulmánya (pdf)
